Egy forró nap és egy forró éjszaka a KÖRF-ön

Írta: Antal Beatrix.

A második alkalommal megrendezett Körös Körül Fesztiválon jártunk, körülnéztünk, hazajöttünk. Most beszámolunk.

2011-ben új trónkövetelő zenei fesztivál jelent meg az amúgy zsúfolt kínálatban, azzal a céllal, hogy a régióban is legyen végre hasonló rendezvény. A fiatal szervezők erejüket nem kímélve hívták életre a kis költésvetésű programsorozatot kortársaik igényeinek és ízlésének megfelelően. A Pósteleki Szabadidőközpont autósmozija pedig megfelelő helyszínnek bizonyult ehhez.

A KÖRF különlegessége lehet még az is, hogy ez a legkisebb területen, a legkevesebb színpaddal rendelkező fesztivál: egy nagyszínpad, ami előtt beton fedi a táncteret, egy elektronikus zenei sátor, plusz egy színes vászoncsíkokkal fedett sátor, ami nappal a József Attila Kör programjainak adott helyet, este pedig kisszínpaddá alakult át.

Miután tábort vertünk, két perc alatt máris körbe tudtunk járni mindent. Sajnos árnyékot adó fákat nem találtunk, csak sok fiatalt, a középiskolás réteg már a déli kapunyitáskor megjelent, igaz, később is ők voltak többségben.  A trópusi hőség elől azonban nem volt hová menekülni. Egy nyilvános tusoló árválkodott a toitoi-ok mellett a sörsátrak előtti sörpadok sem voltak takarásban a tűző nap elől. Menekülni a kastélypark árnyas ligetébe lehetett, tusolni pedig a kempingbe kellett átvonulni. A parkoló melletti állatsimogató padjai is népszerűek voltak, ahonnan bátran lehetett beszélgetni az iázó szamarakkal vagy a boldogan röfögő malackákkal. Mivel aktív időtöltésre vágytunk, mégis visszavánszorogtunk a fesztiválra. Ekkor találtunk rá az irodalmi sátorra, ahol éppen a Nemkönyv-projekt mutatkozott be, és el kell mondjuk, ottlétünk alatt a legjobban a hangosan olvasós-rajzolós interaktív beszélgetést élveztük a legjobban, a meleg ellenére.

Amikor lassan, de biztosan lemászott a nap az égboltról, kezdett benépesülni a terep. A maszkurának öltözött fesztiválkonferanszié viszont hiába csábította a közönséget feltörekvő zenekarokat felvonultató színpad elé. Még mindig a sörpadok voltak a legnépszerűbbek, mások a fűben kucorogtak, esetleg a sátruk előtt heverésztek. A Grand Mexican Warlock így kénytelen-kelletlen 5 fő előtt játszott, a 19 órakor kezdő Nemjucit már többen nézték, az utánuk fellépő Turbo és Subscribe zenekarok pedig már klubkoncerten érezhették magukat. Mire a Belga leért a fesztiválozók elé, a lehűlt levegő helyét a felforrósodott hangulat vette át, amit ők szódásüvegekkel próbáltak oltani.

De hiába ugráltunk jót a Belgán, azután Palotai szettjén, körülnézve még mindig az volt az érzésünk, hogy egy jól sikerült falunapon járunk, ahová azért a helyi asszonykórus helyett nevesebb együtteseket és dj-ket hívtak el. Rá kellett jönnünk, hogy sznobok vagyunk. Nagy fesztiválokhoz szokott kultursznobok. Hozzászoktunk a nagyobb területhez, a nagyobb étel- és italkínálathoz, a könnyebb tusolóhasználathoz és ahhoz, hogy nagyobb élet van a kapun kívül is.

Így történt, hogy péntek reggel összepakoltunk, felültünk a fél 11-es buszra, és hazabuszoztunk Szegedre, tele Bárka folyóiratokkal.