Levágott kezek repülnek a színpadon – Új darab a Tháliában – Interjú Radnai Márkkal

Írta: fesztbook.

Áprilisban újabb darabot köszönthettünk a Thália Színházban. 23-án került közönség elé Martin McDonagh fekete komédiája, A nagy kézrablás.

Levágott kezek repülnek a színpadon – Új darab a Tháliában – Interjú Radnai Márkkal

A fiatal rendező, Radnai Márk már korábban is foglalkozott más McDonagh darabbal, de most először láthatta a közönség a Thália nagyszínpadán. 

A történet drasztikussága és sokkoló mivolta ellenére az előadáson felszabadultan lehetett nevetni. Az ember érezte ugyan a dolgok súlyát, cseppet sem nyomasztotta, egészséges gondolkodásra viszont bőven adott okot.  Még a legizgalmasabb, legrémisztőbb jelenetben is meg lehetett találni a helyzet komikumát.

Kíváncsiak voltunk, milyen lehetett ezt rendkívül bonyolult, fordulatos, pörgős előadást összeállítani; a rendezőt kérdeztük:

Milyennek értékeled a próbafolyamatot? Mi volt a darabban a legnagyobb kihívás?

Az volt kihívás, hogy a főszereplőhöz, aki egy sorozatgyilkos, nem lehet meríteni semmiből. Ha megkérdezi tőlem Szervét Tibi, hogy miért van negyven levágott kéz a bőröndben, nem tudom neki pontosan megmondani, miért. Ha elkezdenék racionális válaszokat keresni – mint amit esetleg egy másik klasszikus darabnál – nem találnék. A színész megszokja, hogy olyan alakokat kell játszania, amivel azonosulni lehet, vagy esetleg meríthet élményanyagot a saját életéből. Ezt a történetet máshonnan kellett megközelíteni. A monománia oldaláról. Mindannyian ragaszkodunk a saját igazságainkhoz, és a rögeszméinkhez, amiket képtelenek vagyunk feladni, még akkor is amikor annak már semmi értelme. Ebben a darabban több szereplő is szenved a saját rögeszméitől.

Meg persze voltak még nehézségek. Bán Bálintnak ugye feketét kellett játszania, úgy, hogy egyébként a próbán végig szőke, kékszemű srác volt, csak a főpróba héten lett néger; ez sem volt egy egyszerű feladat.

Tamási Zoltán esetében az volt érdekes, hogy egy olyan fickót játsszon, aki a történet szerint fiatalon szerette volna, ha lett volna az iskolájában egy iskolai mészárlás. Szép felütés egy ember kibontásához.

Mindenkinek egy kicsit el kellett felejtenie a saját életét, és picit el kellett rugaszkodni ettől. De izgalmas volt. Szerintem sokkal izgalmasabb egy ilyet próbálni, mint amit már több ezerszer megcsináltak. Ez nem egy szokványos darab.

Az egész történetet úgy kellett felsnittelni, mintha filmet néznénk. Lényeges volt, hogy mindig legyenek megfelelő fordulatok, közben pedig legyen meg a humora is. Hogy a néző a durva, morbid jeleneteken ne elszomorodjon, hanem felszabadultan nevetni tudjon. Ez akkor történik meg, ha érzékeli a helyzetek groteszk, abszurd túlzásait. Mert ha túlságosan realisztikusra csináljuk, akkor elkezd valóságosan hatni, és nyomasztó lesz. Nem szabad, hogy érezzem a benzinszagot, mikor fel akarja gyújtani őket. Mindig tudnunk kell, hogy ez “csak” színház. Akkor működik szerintem.

Levágott kezek repülnek a színpadon – Új darab a Tháliában – Interjú Radnai Márkkal

Szerinted jól sikerült érzékeltetni a díszlettel, hogy ez valóban csak egy pici szoba? A váltás a díszletben ezt érzékeltette?

Nyilván van egy kis klausztrofób érzés, hogy a színpad elején játszanak, aztán változásnál, ahogy kinyitjuk a teret kicsit fellélegzünk, majd utána megint visszaszűkül. Szép gondolat szerintem hogy egy 5 perces monológ erejéig megmutatjuk az egész lepusztult városnegyedet, majd visszamegyünk a szobába. Ez nagyvonalú gesztus. Máshol azt mondták volna, hogy őrültség, minek gyártsunk le ekkora díszletet öt percért. A Tháliában értették miről beszélünk és szó nélkül belementek.

A premier milyen módon más, mint a többi előadás?

Más, mert végre megmutatjuk, amin dolgoztunk heteken át, tehát ez ilyen szempontból egy különleges nap. Ráadásul nem lehetett tudni, hogy hogyan fogja fogadni a közönség, főleg, hogy a darab számukra talán kicsit szokatlan. Ez egy sokkal sötétebb, durvább történet, mint amit ebben a színházban megszokhattak. De a legnagyobb meglepetésünkre senki sem háborodott fel, hanem végignevették az előadást. Ami ennél a műfajnál nagy szó. Mint kiderült, sokkal nyitottabb és értőbb közönség a Tháliáé, mint azt valaki elsőre gondolhatná.