A leleményes Hugo

Írta: Antal Beatrix.

Martin Scorsese első családi filmjében a gengsztervilág helyett ezúttal a mozi hőskorába kalauzolja el a nézőket – akár csak a szintén Oscarral díjazott A némafilmes című alkotás. A leleményes Hugo című 3D-s nagyjátékfilm tizenegy jelölésből ötöt tudott bezsebelni.

Oscar-díjas rendező technikai Oscarokkal díjazott filmje, Brian Selznik könyve alapján – ezzel a tudattal ül be a néző a moziba, hogy megnézze Hugo (Asa Butterfield) kalandjait. Miután édesapja (a pár percig feltűnő Jude Law) meghal, a kisfiú egyedül marad, magára utalva, magányosan a húszas évekbeli párizsi vasútállomáson, ahol nagybátyja a hatalmas órákat tartja karban. A kis Hugo életének egyetlen értelme az apjától rá maradt ember formájú gépezet, egy automaton, amely valami nagy titkot rejt, ezért minden erejével azon van, hogy megjavítsa. Így ismerkedik meg a pályaudvari játékboltos George Mélies-vel (Ben Kingsley) és annak keresztlányával, Isabelle-lel (Chloe Grace Moretz).

A titok felgöngyölítése közben több ízben is láthatjuk, milyen volt a mozi annak idején. A két gyerek belóg egy filmszínházba, hogy Isabelle életében először filmet láthasson, a rejtély a halott édesapa első filmélményéhez vezet, végül kiderül, hogy George papa azonos az egykor híres, de lelkesedését elvesztett rendezővel (a 150 éve George Mélies valós személy volt, számos „alapfilm” kísérletező kedvű készítője). A leleményes Hugo legnagyobb hibája, hogy igazán csak ezek a pillanatok: a mozi hőskorának, a film születésének, a filmkészítés örömének a bemutatása a legszórakoztatóbbak.  

Scorsese, aki eredeti műfajában olyan izgalmasan tud történeteket mesélni, most nem tudta ezt megtenni. Adottak a mágikus elemek, az izgalmas technika, a hatalmas terek, a csodálatos jelmezek, de az alapsztori elsikkad, erőltetetté válik, túlságosan elnyújtott, olykor nagyon lapos és unalmas, és nincs meg az feszültség, ami előre vinné a nézőt a lenyűgöző látvány ellenére.

A megkeseredett rendezőt alakító Ben Kingsley nem okozott meglepetést, a személyéhez méltó színvonalat hozza, és biztosan vezeti a gyermekszereplőket, akik nem tűnnek a legjobb választásnak. Asa Butterfield hatalmas szemein kívül nem rendelkezik túl nagy színészi eszköztárral, és nem tudja hitelesen alakítani a szegény árva fiút. Nála egy fokkal jobb a bájosan mosolygó Chloe Moretz, akiről el tudjuk hinni, hogy kalandvágyó kishölgy, a romantikus könyvek rabja. A leginkább eltalált figura a pályaudvari felügyelőt alakító Sacha Baron Cohen, aki miközben próbálja elfogni a csavargó kisfiút, félszegen udvarol a virágárusnak (Emily Mortimer). Ő és kutyája megannyi vicces szituációba csöppennek, pont, mintha egy burleszkből léptek volna elő. Azonban ebben merül ki az összes humor.

Bevallom, hogy miután megnéztem a filmet, nehéz volt összeszednem a gondolataimat, ugyanis igen ellentétes érzések kavarogtak bennem. Nem lehet azt mondani egyértelműen, hogy negatív véleménnyel vagyok. Talán csak a díjesőt látva többet vártam. Nem egy családi filmet, ami a felnőttek számára nem túl izgalmas, ugyanakkor gyermeteg. A másik hiba, hogy a 3D ellenére a gyermekek számára sem lehet jó kikapcsolódás, hiszen a film feliratos változatban fut a mozikban.



Ezt olvastad már?