Jumanji – Vár a dzsungel

Írta: fesztbook.

Már lassan hozzászokunk, hogy Hollywood fél a vadonatúj projektektől és ötletektől, inkább elővesz egy régi sikersztorit, és újragondolja, újraforgatja. Az idei év talán legváratlanabb remake-je/folytatása a Jumanji.

Jumanji – Vár a dzsungel

Az alkotók alaposan átrágták az eredeti 1995-ös Jumanji társasát. A nyitójelenetben szemtanúi lehetünk, ahogy a játék, dobpergés kíséretével ismét valaki birtokába kerül, azonban nem kezdenek el játszani vele, csupán a polcra teszik. Hisz ki játszik már társassal 1996-ban? – gondolta a kreatív csapat. A játék ezt nem tűrheti, máris felturbózza saját magát, menő videójátékká válik, és magába szippant egy szerencsétlen magányos gamert, aki neki mert ülni egyedül a játéknak.

Ezzel meg is érkezünk 2017-be, ahol megismerjük négy főhősünket. A sztereotípia-fa egyik ágáról szakasztott ifjú Spencert (Alex Wolff) – a vézna, kocka srácot, aki másoknak írja a házidolgozatát -, gyerekkori barátját, Hűtőszekrényt, azaz Fridge-t (Ser'Darius Blain) – aki mára már persze próbálja levakarni magáról “ciki” haverját -, a csendes, jótanuló Marthát – aki megtagadja a labdapasszolgatást tesi órán, és nyíltan leszólja tanára hivatását –, valamint a csini Bethanyt – aki “épp csak annyi szelfit készít magáról naponta, hogy ne feledkezzenek meg róla”, és aki még órán is teljes nyugalommal telefonál. A négyesnek együtt kell büntetőmunkát végeznie, melynek értelemszerűen nem lehet jó vége. A csapatot egy átalakítandó terem kirámolására ítélik, ahol egy régi, számukra ismeretlen videójátékra bukkannak. A négy szabadon választható (maradék) avatárt felosztják egymás között, így mikor a játék beszippantja őket, már a választott karakter testében térnek magukhoz. Közhelyből közhelybe változnak át. Spencer egy izomkolosszus alakjában, Dr. Bravestonként (Dwayne Johnson) érkezik. A nagydarab Fridge alacsony, szerencsétlen fegyverhordóvá változik, a csendes kislányból szexi gyilkológép lesz, míg 2017 Instagram sztárja kétségbeesetten keresi a mobilját Jack Blackként.

Mint arra számítani lehetett, a poénok nagy része ebből a hirtelen test és karakterváltásból fakad, a való életben „bénábbak” élvezik zseniális létüket, míg a valóság népszerű alakjai bosszankodnak gagyi szerepükben. Ugyebár filmbeillő lecke ez mindenkinek… Ennek ellenére persze nem állítom, hogy ezek a poénok nem szórakoztatóak. Akad köztük természetesen többszörösen elsütött vacak vicc is, de vannak egész megmosolyogtatók.

A történet alapvetően jó. Nagyjából annyi, amennyit egy közepes kalandjátéktól elvárhatunk. Jumanjin átok ül, amiért a főgonosz elrabolta és kisajátította magának a helyet védelmező kristályt. Főhőseink ezt valami teljesen idétlen módon máris kézhez kapják, küldetésük pedig csupán annyi, hogy megannyi kalandon és akadályon keresztül eljuttassák a követ a helyére. Ehhez nem csak saját képességeiket és erejüket kell használniuk, de össze is kell fogniuk.

A film összességében jó, néhány szájbarágós klisé mellett egy szórakoztató limonádé családoknak vagy barátoknak.



Címke: Jumanji  

Ezt olvastad már?