PASO: Lovemonster

Írta: Antal Beatrix.

Március végén jelent meg a Pannonia Ska Orchestra legújabb, tematikus dupla lemeze, amivel a zenekar április óta járja a nagyvárosokat. A dalok többsége a szerelemről szól, ami azért is különleges, mert a PASO ilyen komplexen még nem érintette ezt a tárgykört. Újságírónk elemeire szedte a Szerelemszörnyet.

Azok közé tartozom, akik nem rajonganak a ska-ért. Sem a szerelmes albumokért. A kettő kombinációjához végképp nem volt még szerencsém, így kíváncsian hallgattam meg az új PASO-t. A dupla album összesen 24 számot tartalmaz, így nehéz egyszerre, egy hallgatás után megemészteni a dalokat. De be kell valljam, az ellenállásom már az elején megtört. Aztán többszöri lejátszás után fokozatosan, egyre inkább…

Az első korong a klasszikus karibi hangulatot hozza. A Lovemonster keretes szerkezetet kapott a Jump által, az intro első hangjainak felcsendülésekor szinte látjuk magunk előtt, ahogy az énekes, Krsa beszökken a színpadra, és végigugrálja a dalt. Az outro pedig a cd végén lágyan ringat át bennünket a Lovemonsterből a Lost in Space dub-os világába. Hogy mi történik a kettő között található 14 nótában? A témafelvetésnek megfelelően megismerhetjük a szerelem válfajait, a legnemesebb érzés különböző fázisaiba tekinthetünk be. Vannak itt lírai számok, mint a Little girl, a Brownie vagy a Time of our Life. Az örökké szerelmet kereső rajongók magukénak érezhetik a No love in town-t. Ugyanakkor jót szórakozhatunk a kissé ironikus felfogású Rum Sweet rum dalszövegén, amiben hősünk inkább a rumot szereti, mint az őt zsémbesen hazaváró párját – akit ez esetben az Irie Maffiából ismert Sena alakít. Viszont kicsit unalmasra sikerült a Liszt-remix, a Liebestraum, talán azért, mert túl sokszor hallhattuk az újraálmodott rapszódiát, de semmi újat nem hoz. Előnye, hogy retrós, szinte kávéházi hangulatot tud teremteni akár egy poros fesztivál közepén is, és ha tippelnem kell, a szerelmespárok biztosan erre a dalra fognak andalító táncot lejteni.

Ennek ellenére a lemez változatos tud lenni, nem süppedünk bele a ringatózós jamaikai hangulatba, mindig kapunk valami meghökkentőt, valamit, ami kizökkent és új energiákat hoz. Ilyen például az Úszom az árral hegedűbetétje, amivel együtt a dal annyira tökéletes, annyira fülbemászóan slágeres, hogy nem lehet rá nem odafigyelni, és nem mozogni. Külön öröm, hogy még egy magyar nyelvű szám is helyet kapott az albumon, az Elhagytam magam.

A második cd a PASO’s Roots Rockers bemutatkozó anyaga, a Lost in Space. Változatosabb stílust: reaggee-t, jungle-t, dub-ot kínál. Egyedibb, ugyanakkor nem kevésbé egységes hangzás uralkodik ezen a lemezen, mint az előzőn. Talán különálló albumként nem állta volna meg a helyét, hiszen egyedülálló lemezként nem lett volna rá akkora kereslet. Holott – lehetséges, hogy a nagyobb szabadságnak köszönhetően – sokkal szerethetőbb, nemcsak más hangzása, de lelke van minden egyes dalnak. Különösen érezhető ez a Guidance-ban, ahol a vendégszereplő Harcsa Veronika csodás hangja mellett egy kis pszichedelikus improvizáció röpít minket az űrbe.

Nem vagyunk elveszve, sem a szerelemben, sem az űrben. Összességében egy remek dupla albumot kaptunk, bár azt még nem tudtam eldönteni, hogy háttérzenének tökéletesebb-e vagy esetleg szívesen buliznék is rá. Mindenesetre a PASO kiváló üzleti érzékére vall, hogy a fesztiválidőszak előtt hozta ki a Lovemonstert. A világnak pedig mindig szüksége lesz a ska-nak arra az életigenlő felfogására, ami ebből a lemezből is sugárzik.